Az Első Fiú felriadt. Nagyon megijedt, mert anyját nem találta, és valami furcsa, éles hangot hallott.

"Jók legyetek! Itt vannak a vevők" - mondta egy női hang. Az Első Fiú ezt a hangot ismerte, sokszor hallotta már anyjával beszélni. Anyja azt mondta, ez a női hang gondoskodik róluk, hogy mindig legyen ennivaló. "De ki az a Vevő? Az is ennivaló lenne?" - tépelődött az Első Fiú.

Valaki bejött és föléjük hajolt. Kedves, mély hangon így szólt: "Megfoghatom őket?"

"Természetesen" - válaszolt a másik hang.

Az Első Fiú hirtelen úgy érezte, repül. Magasra emelték. "Tegyél le, tegyél le, nem szeretek itt!" - tekergette magát ijedten. Majd hirtelen lehuppant. Most meg a kedvenc hugit vették fel, azután a többieket, sorra.

"Ezt szeretném" - mondta a mély hang. Szerencsére nem az Első Fiú kedvenc hugocskája, hanem egy másik testvérük maradt ölben. A kiskutya elégedetten szuszogott. "Szerintem elmegyek innen" - mondta csendesen. " Elköszönök, hátha nem találkozunk többet".

"Butaságokat beszélsz" - mondta az Első Fiú. "Hová mennél?"

"Figyeld csak meg" - szusszantott egy kicsit. "Nem bánom, csak Ti fogtok hiányozni nekem. Ugye nem felejtesz el?" - homályosult el a kicsi szeme.

"Nem, dehogy. Mindig emlékezni fogok rád, és ha elvisznek, megkereslek." - válaszolta az Első Fiú.

"Nem kell, nem félek. A néni kedves, szeretni fog, és én is szeretni fogom őt."

"Biztos vagy benne?" - kérdezte az Első Fiú. Kedvenc kishúga hozzábújt szorosan, mert ő nagyon félt, nem akart elmenni. 

"Egészen bizonyos." - válaszolta a testvérük. "Vigyázzatok magatokra, jó?" - billentett egyet a farkával, és már távolodott is. A mélyhangú hölgy a kezében tartotta, már nem is látszott a vállától.

"Hát tényleg elment" - szomorkodott az Első Fiú.

"Ne legyél szomorú" - mondta az anyja este, amikor hozzájuk bújt. "Aludjunk. A testvéred biztos jó helyen lesz, szívesen ment el. Én meg már nem tudtam volna vigyázni rá. A gyerekeknek el kell szakadniuk az anyjuktól. És eljött az idő."

Az Első Fiú szomorúan gondolta, hogy az anyja nem fogja visszatartani, ha őérte jönnek el. De ő nem akart kedvenc kishúgától elszakadni. És nem akart elmenni sem.  Így hát lassan álomba sírta magát.