"Gyere kicsim, hazaértünk." - súgta a vevő a kiskutya fülébe.
"Hol vagyunk?" - nézett körül Missy. Egy nagy házat látott, kertet, fákkal, virágokkal. Két kislány szaladt a kerítéshez. "Jaj, de édes, Anyu!" - mondta az egyik. A kiskutya addigra már a kislány kezében volt. Missy most volt először boldog, amióta elvesztette az Első Fiút szem elől. "Ez a kislány helyes. Ő lesz a gazdám?" - nézett a vevőre. "Hogy szólítsalak, mégsem mondhatom azt, hogy vevő... az olyan barátságtalan.'
"Figyelj, Missy. Ezek a lányaim. Panni és Zsuzsi. Van egy kiskutyánk is, ő három éves, de olyan mint te. Kis fehér gombóc. Mindját látni fogod. A férjem elutazott, őt majd később ismered meg. Engem meg szólíts Anyunak, mindenki így hív itthon." - mondta Anyu.
Panni, akinek a kezében volt a kiskutya, megsimogatta és megnyugtatóan suttogott hozzá: "Gyere, nézz körül. Buksi inkább Zsuzsi kutyája, úgyhogy te az enyém leszel. Ez itt az én szobám, itt fogsz aludni. Várj, kiengedem Buksit, ismerkedj meg vele is."
Már robbant is ki a nagyobb kutya a szobából.
"Hát itt vagy? Reméltem, hogy nem jössz." - szólt Buksi kevés lelkesedéssel Missy-hez. "De ha máér itt vagy, remélem hamar elmégy. Ez az én portám. Nincs szükségem segítségre."
"Szeretném megvárni a bátyámat." - billentett egyet a farkán Missy. "Megengeded? Nem zavarok. Kicsi vagyok, nem is látszom."
"Mi van a bátyáddal?" - kérdezte Buksi.
"Utánunk szaladt, de elvesztettem szem elől, túl gyors volt a kocsi. Ő pedig még olyan kicsi mint én."
"Utánad szaladt? Te szerencsétlen. Hát sosem talál meg. Az úton biztos elvesztette a szagodat. Autóval jöttél, szegény még az irányt sem fogja tudni, merre induljon." - morgott Buksi.
"A bátyám nagyon okos. És megígérte, hogy nem hagy el" - nyüszögött Missy.
"Na ne bőgj." - mordult rá Buksi. "Megoldjuk. Itt vannak barátaim, akik segítenek. Hírül adjuk, merre jöjjön."
"Kedves vagy." - mondta Missy.
"De ígérd meg, hogy ha a bátyád ideér, elmégy."
"Ha így akarod..." - mondta Missy.
"Na gyere, megmutatom, meddig a mienk a kert!" - intett a fejével Buksi.
"Nézd, már meg is barátkoztak!" - mosolygott Zsuzsi.
"Igen. Szép napjaink lesznek." - nevetett vissza Panni.
Anyu pedig átöltelte a két kislányt, úgy sétáltak a kutyák után, hátra a kertbe.
|