A nemrg szletett klykk gy gondoljk, j dolog kiskutynak lenni. Minden nap tszr-hatszor kapnak az anyjuktl finom tejecskt. Azutn alszanak, nha megszagolgatjk egymst.
Szeretik azt is, amikor Anyu mosdatja kat. Olyan finom, ahogy a nyelvecskjvel vgig tisztjat, megmasszrozza a htukat, hasukat.
Arra mr rjttek, hogy laknak valahol. Nha halk hangokat hallanak, emberi beszdet. Van egy selymes hang, s egy kaparsabb. A selymes hangot halljk tbbszr.
Egy reggel, amikor az elsknt vilgrajtt kiskutya felbredt, kinylt a szeme! Kpeket ltott. Lttam kpeket! Elszr megijedt. Azutn megrlt a dolgonak, mert megltta Anyut, aztn a testvreit. Aztn a szobt, ahol a vackuk van. Tvolban egy ablakot, s azon keresztl a napot...
"Mi az a fnyes korong? - krdezte az egyik gombc az Els Fitl.
"Anyu azt mondta, a nap. A nap a bartunk. Meleget ad, s azt is megmondja, mikor van s hol van a kiskutya. Ezt most nem pontosan rtem, de a meleget n is rzem..." - vlaszolt az Els Fi. Hanyatt is fekdt, hogy jobban rje a pocakjt a napsugr. Majdnem olyan finom volt, mint amikor Anyu mosdatja.
Az Els fi az egyik testvrt klnsen szerette. Szvesen meslt neki olyan dolgokat, amiket mr tudott. Mindig egytt sszebjnak, btortjk egymst. Az els lpsek gyis olyan nehezek. Inkbb mg csak kszsok. De gy egytt nem rzik a bizonytalansgot.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
