ANNA ÖTLETE ALAPJÁN

"Jaj, már megint!" - riadt fel az Első Fiú. Ez a ronda hang! Csak nem a csengő?

Kedvenc húga hozzábújt: "Mit gondolsz, megint vevő jött?" - kérdezte halkan.

Már tudták, hogy a Vevő az az ember, aki megveszi a kiskutyákat. Van, amikor a Vevő kedves, de van, amikor nem. Nem örültek, hogy megint jött valaki, mert már csak ketten voltak. Tehát lehet, hogy elszakadnak egymástól. Még egyszer sem vittek el egyszerre két kiskutyát.

"Nem akarok elszakadni tőled. Ki fog rám vigyázni, ki fog nekem a kérdéseimre válaszolni?" - nyalintotta meg a kiskutya az Első Fiú orrocskáját.

"Ne félj, megkereslek. Soha nem hagylak el." - válaszolta neki az Első Fiú.

Valóban vevő jött. Lehajolt a két kiskutyához. "Nagyon édesek." - mondta.

"Az egyik fiú, a másik lány. Nagyon ragaszkodnak egymáshoz, akkor is mindig együtt voltak, amikor a többi testvérül még itt volt." - hallották a magyarázatot.

"Nem tudok két kiskutyát elvinni. Már van egy kutyám, mellé viszek barátot, több kutyát nem enged az önkormányzat. A kislányt vinném."

"Jajj, vigyél mindkettőnket, kérlek" - sikkantott a kicsi lány. Még egy nagy puszit is adott a vevő fülcimpájára, hátha ezzel meggyőzi.

"Aranyos kislány vagy, Missy. Mert Missy-nek foglak hívni, jó?" - mosolyodott el a vevő.

"Annak hívsz, aminek akarsz, csak hozd a testvéremet is." - morgott egy kicsit Missy.

"Ne félj, követlek." - súgta az Első Fiú. "Csak arra vigyázz, hogy mindig hagyjál szagot." 

"Igyekszem. De siess, nem akarok nélküled elaludni." - sírt még egy kicsit Missy. Közben a vevő kifizette a kiskutyát, és elindult vele kifelé. Kinyitotta az ajtót, de becsukni már nem tudta, mert Missy majdnem kicsúszott a kezéből. 

"Bátyus!!" - sírta.

"Ne sírj, Missy, jó helyed lesz nálam. Kutya barátod is lesz, nem leszel egyedül. Szeretni fogunk."

"Jaj, mi ez a doboz, amibe beülünk?" - kérdezte Missy riadtan.

"Gyere, ülj be az autóba. Elindulunk, mert sokat kell autózni, messze lakom."

"Jaj, de így hogy hagyok szagot? És hogy talál meg a bátyus?" - szuszogott Missy riadtan. Egy kis kosárba tették az első ülésre, de kimászott lassan, és a gazdája ölébe ült, onnan nézett ki az ablakon. Még látta, hogy az Első Fiú kisuttyan az ajtón és fut az autó után. De a képe egyre kisebb lett, végül teljesen eltűnt.

"Jaj, bátyus, most mi lesz velünk? Mi lesz veled?"  

Eközben az Első Fiú szimatolt az utcán. "Missy szagát nem érzem, de annak a büdös dobozét, amibe betették, igen. Így talán megtalálom. Megyek, Missy, tarts ki!" - loholt csendesen az autó után. Da az autó nagyon gyorsan haladt, ő pedig a kicsi lábaival - hiába szaladt - csak nagyon lassan. Az utca hangos volt, az Első Fiú félt. A járda szélén egy kicsit leült, de azután szaladt tovább. Egy autó hangosan rátülkölt, majdnem elütötte. Az Első Fiú riadtan bújt egy bokor alá. "Jaj, mikorra érek így oda? Hol vagy Missy?"

Akkor még nem tudták, hogy csak hosszú idő után találkoznak újra.